A tejszínhabverő működési elve magában foglalja a buborékképződés és a fehérjemolekulák közötti kölcsönhatást. Külső erő nélkül a szén-dioxid nem tud közvetlenül behatolni a fehérjemolekulákba. Amikor azonban a tejszínhabverő lapátjai nagy, körülbelül 40 000 fordulat/perc sebességgel forognak, elegendő fizikai nyomást és nyíróerőt fejtenek ki a fehérjemolekulákra, megbontva szerkezetüket és belső buborékokat szabadítanak fel. Ebben a folyamatban a szén-dioxid-molekulák behatolhatnak a fehérjemolekulákon, így stabil habszerkezetet alkotnak.
A lapátok nagy sebességű{0}}forgása által keltett turbulencia tovább segíti a gáz eloszlását a folyadékban. A fehérjemolekulák nyíróerő hatására lazábbá válnak, így a szén-dioxid könnyebben kötődik hozzájuk, finom és tartós habot képezve. Ez az eljárás biztosítja a hab egyenletes eloszlását is, javítva a krém állagát és ízét.
Ezt az elvet alkalmazva a tejszínhabverő nemcsak gazdag és finom krémet készíthet, hanem más, habszerkezetet igénylő ételek, például sütemények és habok elkészítésére is alkalmazható. A penge sebességének és forgási idejének szabályozásával a hab finomsága és stabilitása a különböző ételkészítési módszerek igényeihez igazítható.
Ebben a folyamatban a buborékképződés mechanizmusa a fehérjemolekulák és a szén-dioxid közötti kölcsönhatáson alapul. Nyíróerő hatására a fehérjemolekulák deformálódnak, és belső buborékok szabadulnak fel. Ezek a buborékok fokozatosan stabilizálódnak a fehérjemolekulákban, és habszerkezetet alkotnak. Ily módon a krémhabosító hatékonyan alakíthatja át a folyékony krémet gazdag rétegű és állagú, habos krémmé.
Érdemes megjegyezni, hogy a fehérjemolekulák ezen tulajdonsága a tejszínhabosítókat ígéretessé teszi az élelmiszeriparban való széles körű felhasználásra. A krémtermékek mellett különféle, habszerkezetet igénylő ételek készítésére is alkalmas, ezzel javítva a termék állagát és megjelenését. Ezen túlmenően ez az elv más fehérje-tartalmú élelmiszerekre is vonatkozik, például a felvert tojásfehérjére.